Sok ember hajlamos azt hinni, hogy néhány év külföldi tartózkodás után “anyanyelvi szinten” fogja beszélni az adott ország nyelvét. Sajnos ez a legtöbb esetben nem igaz a külföldi nyelvtanulásra…

Alapvetően az, hogy kinek mennyire fejlődik a nyelvtudása egy külföldi kaland során, sok-sok tényezőtől függ. Szerintem a három legfontosabb ezek közül a környezet, az egyéni adottságok és a belső motiváció.

Ismerek olyan Angliában élő magyar embert, aki a munkája során gyakorlatilag csak magyarokkal kommunikál, és ennek következtében az angol nyelvtudása sem fejlődött túl sokat a kintléte alatt. Ugyanígy, a feleségem tökéletesen elboldogult az angollal Budapesten, és mivel nem volt rákényszerítve a magyar nyelv használatára, nem is nagyon tanult meg magyarul. Rajta kívül számos, Budapesten élő, angol anyanyelvű embert ismerek, aki hasonló cipőben jár.

Térjünk át a második faktorra: személyi adottságok. Természetesen vannak olyan nyelvtanulók, akik kivételes hallással és egyéb nyelvtanulási képességekkel rendelkeznek. Ezek a nyelvtanulók egy viszonylag rövid külföldi tartózkodás után is képesek komoly nyelvtudásra szert tenni. Viszont olyan személyt is ismerek, aki 10 évet élt Ausztráliában, és még mindig hibákkal, erős akcentussal beszél angolul. Ahogy a korábbi posztokban utaltam rá, hiszek abban, hogy mindenki képes megtanulni egy idegen nyelvet, de az egyén nyelvtanulási készségeitől függően, különböző mennyiségű időre és megközelítésekre lehet szükség a cél elérése érdekében.

Végül a harmadik, és talán legfontosabb tényező, a belső motiváció. Nagyon egyszerűen: aki nem akar megtanulni egy nyelvet, az nem is fog, függetlenül attól, hogy hol tartózkodik. Vagyis az nem úgy van, hogy kimész a célországba, és a tudás csak úgy belemegy a fejedbe. Persze, sokkal könyebb a dolgod anyanyelvi környezetben, de itt is kell egyfajta tudatosság, amit én belső motivációnak hívok.

Mire jó a külföldi tartózkodás?

Egyértelmű, hogy anyanyelvi környezetben több a célnyelvi input, így jó eséllyel több is ragad rád. De mire jó még egy külföldi tartózkodás?

Már-már az alacsony színvonalú nyelviskolák kattintásvadász hirdetéseihez hasonlónak tűnhet amit mondok, de az állítás szerintem igaz: külföldi tartózkodásod alatt olyan (az adott nyelvvel kapcsolatos) dolgokat is megtanulhatsz, amit a tankönyvekből nem.

Itt most elsősorban a kulturális-pragmatikai dolgokra gondolok. Mit illik mondani egy adott szituációban? Mit kell mondani a postán, ha szeretnél feladni egy ajánlott, tértivevényes levelet? Szabad-e késni, és ha igen, mennyit? Mit szokás mondani, ha megdicsérik a frizurád? És még sok hasonló, mindennapi szituáció…

Lengyelországi nyelvtanulásom

A héten kiköltöztünk Lengyelországba! A lengyel nyelv tanulását itt is folytatom, ezúttal anyanyelvi környezetben.

Ahogy a legutóbbi helyzetjelentés posztban írtam, most egy olyan könyvből haladok, amiben a magyarázatok angolul vannak. Annak ellenére, hogy anyanyelvi környezetben vagyok, a könyvet itt is folytatom, mert nem akarok abba a hibába esni, hogy az anyanyelvi környezet miatt elkényelmesedek. Ahogy az elején említettem, a tudatosság mindig fontos, függetlenül attól, hogy hol tartózkodsz.

Reményeim szerint a könyvet a jövő hónap végéig befejezem. Ezután beiratkozom egy intenzív nyelvtanfolyamra. A nagyobb városokban sok ilyen tanfolyam közül lehet választani, ez egy másik előnye a célországban való tanulásnak.

A további haladásról és a tanfolyam tanulságairól természetesen a blogon is beszámolok. Ha Nektek is van ilyen tapasztalatotok, esetleg épp külföldön vagytok, írjátok meg hozzászólásban!